Csenge. Meg picit mi is.

Dobtunk hétvégére egy Etyekfesztet. Jobban mondva az óriásik harmada fűzött meg a bortúrára, ami pont kapóra jött, mert borozom, most már nagy svunggal. Rookie persze, hogy nyal, így égre-földre csúsznak be a pancsok, de azért művelődünk, csiszolódunk, olyannyira, hogy Légli pincéből lekopogom értéket sikerült a minap meríteni, hajrá-hajrá.

Pocakmaci meg napról napra gógyisabb. Talán mostanság kezdjük úgy igazából felfogni, hogy figyel, ért, és néha végre is hajt. Menj ide, hozd azt, rakd bele ebbe. Néha még megbicsaklik a basic-program, de jó eséllyel négyszer lefut. Aztán unalmas lesz és indulhat a stikli. Nagy rössel megindulunk apa kitárt karjai felé, majd utcsó félméteren satufék, jobbkanyar? Mindezt tömeg előtt, hadd égjen a fater. Ehhe. Ami viszont unhatatlan: csip-csip csóka.

 

 

A játszótér az atyaisten. Nem csak a gyereknek, mert az talán nem meglepő, hogy a pöttömök megborulnak a rengeteg eu-konform játék láttán, hanem nekünk, szülőknek is. Mert Pötty ilyenkor nem lóg rajtunk. Néha körbetekint (tegnap elbújtam egy csúszda második emeletén, Bohócvirág meg percekig keresett síkban), mert kell a szempóráz, de alapvetően leszarja, hogy ülök, alszok vagy olvasok. Mivel általában ő a legkisebb a lenti kommandóban, mindig megfigyel egy nagyobbat, és utánozni próbálja. Vagy sután kommunikációt kezdeményez, esetleg szimplán besegít a homokvár-projektbe. A lényeg, hogy egyedül, tőlünk függetlenül ügykezel, így nekünk nem marad más... mint figyelni most éppen mit tömköd a szájába: homokot vagy csikket. Na, szóval félfreedom.

Csak úgy megtörtént. Kisgyerek lett.

Tényleg így van. Már alig emlékszem arra, amikor azt vártuk, hogy végre megforduljon. Most feltett kézzel totyog kint-bent, és autentikus babanyelven kuruttyol. Ha fárad elvágódik, de felkel és tovább, újra. Felmászik dobozra, székre, ágyra. Aztán ha a kisasztalán köt ki, vonyíkol, hogy vegyük le. Kidobja a szandálját a kukába. Meg még ezer apró dolgot.

Pedig most született nemrég. Alig emlékszem.

...kell venni, mert elhullajtatta a lustaság. De nem is az, szépítsük, az elfoglaltság, az az ok, nem is szeressük.

Stöpi elmúlt egy éves, és édes ahhoz képest, amikor nem. Totyog, gagyog. A játszótér a király, meg a megmentő is, mert ad1 elfárad, ad2 nélkülünk is elvan, a többi gyerek árgus figyelése leköti. Cserébe itthon állatian unatkozik, és napjában hatvanszor indul meg a bejárati ajtó felé.

 

Amúgy fene ügyes: megmászik mindent 70 fok alatt, elképesztően egyensúlyoz, és könyvek témájában is otthon van. Mondjuk anya elhalmozza rendesen. Mert nem mindegy, hogy ki lakik a víz alatt.

Magunkról meg annyit, hogy néha közel a vég, mert a végeláthatatlan nyözörgés rendesen szopja az aksit, de a miénk még jó gyereknek számít: este fél nyolc után az éjszaka csak nekünk él, a világ jogos jussunk, még akkor is, ha pár órát, ha élünk vele.

Anya egyébként tanul vezetni, így osztjuk a terhet, de így is a világ valamennyi háborús plecsnijét letépném a katonai testrészekről, és a gyakorló anyukákra aggatnám. Mert ezt elviselni, kezelni embertelen.

Egyébként nyár van, minden kurva jó.

De most tényleg, hogy dübörög az idő, nem hiszed el. Megen' ellopózott egy hét.

Ma péntek, hétfőn életében először felült a gyerek. Előtte picit foglalkoztam vele, de vészesen nem kellett rávezetni, nélkülem is megoldotta volna. Legalábbis azt hittem. Mert másnap reggel még futószalagon produkálta háromszor, de azóta semmi. Látszik, próbálja, de félúton megelégszik az eredménnyel és visszazökken hasra. Amiért nem haragszunk az az, hogy ezt követően nem is hisztizik, hogy akkor manuálisan nyúljon valamelyikünk a projektbe. Lehet már ott tart, hogy részekre szedte agyban a műveletet, és most az egyes egységeket finomítja. Precíz kis jószág :)

Mondjuk tegnap előtt és tegnap volt olyan de olyan dührohama, kapkodtuk a fejünket nem beteg-e. Tippem szerint kevés vagy egyáltalán nem volt napközi alvás, túlpörgött és úgy maradt. Ma pl. 5-kor, 6-kor kelt, kézben körbehordtam, nézelődött, majd lefektetve visszaaludt. Gini azóta mondja, egészen jó napja van. A gyereknek is.

Reggel voltak Rolandék, most már mennénk mi is nagyon haza...

Na, itt van, áll.

Egyébként utóbbi napokban már-már ünnepi, fenyőágas fíling. Elmentünk ikeába, auchanba, jött gyerek is, hadd szokja. És leesett már pár ajándék. Persze Gin titkosa a legjobb, bírom, hogy odafigyel mindig, és szánja, szánja rá azt a temérdek időt, és hopp, itt a vége és én csodálkozom a legjobban, hogy minden perc megérte amit belefeccölt. Mert ez a legjobb ajándék, slussz. Puszi, cica.

Cs meg mostanában mondja keményen. Bababa, nyilván nem nagy kunszt, de szépen, érthetően, álhatatosan. Néha cifrázza aggyával, ez nyilván valami követelésféle. Így második szónak. Remek előjel :)

Csináltam egy csomó képet Sasadról, kövi postban felnyomom. Most arra felé futok, és borzasztóan élvezem. Kezdik kivilágítani a puccos villákat, néha kacagtatóan giccsesen, de én ezt i-má-dom :)))

Ez van, nem létezik, hogy ezt minden nap, és akkurátusan. No way.

Úgyhogy ami esik, így-úgy. Még utolsó bejegyzés utáni nap gyorsan hazamentünk, és csak vasárnap jöttünk vissza. Húg is otthon volt, úgyhogy Cs körül volt véve mindenkivel aki mozog. Például hintázott is, képen látszik, ez fontos momentum volt, mert első és mert élvezte is.

Nekünk meg max az esti társasjáték jutott, de baromira rám fért már a refresh, piszkosul élveztem. Vasárnap vissza, gép tiszta dzsuva lett, naná, hogy szombaton mostam.

Aztán múlt hét paff. Nem futottam, mert csak, esténként borozgattunk, gyerek meg ült, állt. Ez utóbbira pláne derék, hogy rákapott, tekintve, hogy térdelésig sem jutott még evolúcióilag, így megy a hiszti, húzgálni kell. Aztán büszkén feszít a drága, pedig 2 %-a ha van a sikerben :)

De hát nagyon édes, még akkor is amikor hisztizik.

 

Délelőtt ejtőztem, és hirtelen felindulású porszívózást követően anya összehajtogatott gyerekével a hónom alatt nekivágtam hegynek fel. Meg le is.

Ugyanis sütött a nap!!! Jó, már nyár végén mondogattuk Ginnel, egyáltalán nem baj, hogy jön a hideg és a sötét, jó lesz picit behúzódni, meg meleg, meg mandarin, meg karácsonyi fények, blablabla. De ez a mai szikrázó napsütés baromira felpezsdítette a szívem, és kicsit melankólikussá is tett egyúttal. Tudod mi jutott eszembe? A tücsökcirip, amit valamelyik kora tavaszi focink alatt hallottam, és konzerváltam is memóriailag, mert az első volt idén, és ez nagy szó. Gondolhatod, hogy innen csak egy ugrás volt Korfu meg a kabócák. Próbáltam elmesélni Csingiszkánnak, de elaludt.

Egyébként nem rossz hely Sasad, még akkor is ha nem a miénk. Demagógia, de életemben nem lesz annyi pénzem amennyiért ott csak a garázst húzzák fel. Azt el ne higgyem, hogy ennyien tehetségesebbek nálam, jó?

Este a hétfői telekfutást követően ismét arra mentem, de továbbra is baromi sanszos, hogy megtép végre valami elkallódott kutya. Van két olyan rész, nulla fénnyel, meg gazos kertek bokrokkal - vadállat-oázis, tutira. Ráadásul zenével a fülemen, egy emelkedőt követően... Jó esélyek.

Babszem már vagy ötödjére fürdik úgy, hogy ülve ejtőzünk vagy 5 percet, mert csutakolás előtt jár a játék. Mint a legtöbb cukrászsüti - eszméletelen édes.

Dorogon volt dologom.

Nem tudom, valahogy szeretek pici mellékutakon eljutni A-ból B-be, mert a highway forgataga olyan személytelen, így meg olyan, mintha kirándulni mennék. Volt olyan szakasza az amúgy rövidke autókázásnak, hogy előjött szépen a korfui szerpentin érzés (valahol Tinnye és Pilisbiszbasz között). Ó, Korfu...

Azt viszont nem szeretem, ha előre nem látott dolog miatt várat magára a munkám. XP SP1-el, ráadásul régi regisztrációs kóddal az oldalán. Netet 60 éve nem látott, frissíteni meg nem lehet ott és akkor, mert a régi kódot nem kajálja a buzi microszoft honi weblapja. Patt. Áthúztam a szervert másik gépre, majd mindent úgy hagytam ott, hogy frissítés után jó eséllyel működjön majd. Viszont így a fél órás meló átlógott késő délutánba. Kaja nélkül nem jó.

Cs ma is zseniálisan okés volt, délután eljött velem tejért, a közértbe pedig még anya is csatlakozott. Mint mindig, most is szétkapta a tatamit. Nem anya. Jó napok ezek, komolyan.

Ilyen is van: egy lyukasztott sarkáról lelógó pocsék jelzésű címke ellenére egyáltalán nem rossz hétfő; ha ezeket a ritkaságokat egy dobozba raknád és azt életed végén megráznád, a hétfő papírral történő jellemzően tompa ütközésének hangja simán túlharsogná a hétfő hétfővel való találkozásának lágy csilingelését. Befejeztem.

Milyen már, hogy anya és lánya pontosan oda megy reggel, ahol apa elmelózgat egy kicsit? Már ez eleve jó indítás. Ráadásul vásárolgatni mentek a szentjeim, gyerekboltba, amihez csapódtam dolgom végeztével, sőt életünkben először írhatjuk le, hogy karácsonyi ajándékot vettünk a gyereknek!!! Azt meg valószínűleg utoljára, hogy a gyerek meg ott aludt mellettünk a hordozóban :) Kicsi még, nincs hiszti a játékok garmadájának látványától.

Aztán az egész nap valahogy jó volt. Cs végig rötyögött, majd este baromi nagy birkózást csaptunk a nagyágyon. Á, 10/10 nap.